MIÉRT TESZNEK NEKÜNK SZÍVESSÉGET, AKIK ROSSZ HÍRÜNKET KELTIK?
Az emberi természet különös törvényszerűsége, hogy a rossz hír hétszer gyorsabban terjed, mint a jó hír. Ez nem puszta szóbeszéd, hanem pszichológiai tény. A negativitásra épülő hírfolyamok uralják a médiát, mert az emberek hajlamosabbak a félelemre, a felháborodásra és a botrányokra fókuszálni. Miért? Mert az elme a veszélyeket érzékelve élesebbé válik. A botrányra, a konfliktusra, a drámára azonnal ugrunk, míg a jó hírek gyorsan elenyésznek.
De mit jelent ez azok számára, akiknek nevét folyton a pletyka malomköve őrli? Az előszűrés eszközévé válik.
ELSŐ VONAL: AZ OSTOBÁK KISZŰRÉSE
A világban mindig lesznek olyanok, akik gyűlölnek, és olyanok, akik imádnak.
Nem számít, ki vagy és mit csinálsz – mindig lesz egy csoport, amelynek érdekében áll támadni téged. Politikusok, influenszerek, zenészek, tudósok, orvosok, filozófusok, sportolók, diétás tanácsadók – mind ugyanabban a körforgásban léteznek. Egyesek rajonganak értük, mások utálják ugyanazokat, ugynazért, amiért előbbiek a lábuk előtt hevernek..
Én sem vagyok kivétel. Orvosként, holisztikus szemléletű gyógyítóként pontosan ugyanígy állnak hozzám is: a betegeim hálásak és köszönetet mondanak, míg mások lejárató cikkeket írnak rólam. A vegánok gyűlölnek, mert nem az ő narratívájukat követem, a carnivore emberek példaként állítanak maguk elé. A konvencionális orvosi világ egyik fele imád, mert látja az eredményeimet, a másik fele támad, mert kilógok a sorból.
De nézzünk körül! Aki fél a rossz hírtől, az az ismeretlenség homályába húzódik. Aki viszont megérti, hogy minden zaj csak marketing, az rájön: a támadás ingyen reklám.
SZŰRŐ-MECHANIZMUS – MIÉRT HASZNOS A LEJÁRATÁS?
A bulvár mocskolódása, a pitiáner firkászok hazug cikkei egy dologban segítenek: előképzetté teszik az embereket. Akik beszopják a manipulatív narratívát, azok soha nem is voltak az én embereim. Ők azok, akik az orvoslásban a tekintélyelvűségbe kapaszkodnak, akik számára az igazságot nem az eredmények, hanem az állami pecsétek igazolják. Ők kimaradnak az életemből.
Akik viszont nem birkaként bólogatnak a bulvár és néhány FB-lúzer mantrázására, akik képesek saját gondolataikban nem eltévedni, hanem azokat élesre fent késként használni, azok rám fognak keresni, fel fognak hívni. Nem állnak meg a felszínen, nem nyelik be a szajkózott marhaságokat, hanem utánaolvasnak, meghallgatnak, kérdeznek. Ők azok, akikkel érdemes egyáltalán szóba állni. Azok, akik felismerik, hogy minden nagy elmének hadseregnyi nyálcsorgató ellensége van – mert így működik a világ. Azok, akik tudják, hogy a támadás egyben elismerés is, hiszen az irigység és a félelem sosem a jelentékteleneknek szól.
Ahogyan Arthur Schopenhauer mondta:
„Minden igazság három szakaszon megy keresztül. Először kinevetik. Aztán hevesen ellenzik. Végül magától értetődőnek fogadják el.”
KIK ÉRTÉKELIK A LEGJOBBAN A ROSSZ HÍRNÉV EREJÉT?
Nézzük meg, hogyan működik a világ elitje:
Politikusok tudják, hogy egy botrányos mondat többet ér, mint száz közömbös nyilatkozat.
Cégek milliárdokat költenek márkaépítésre, de a hirtelen jött „botrányok” rengeteg új érdeklődőt vonzanak be.
Influenszerek tisztában vannak azzal, hogy a legnagyobb követőtáborral rendelkező személyek ugyanannyi gyűlölőt vonzanak, mint rajongót.
Orvosok és tudósok közül azok maradnak fenn, akik mernek szembemenni a fősodorral.
És én?
Én tudatosan használom ezt az energiát. Ha rólam írnak, akkor az emberek tudomást szereznek rólam, megtudják, mivel foglalkozom. Ha támadnak, elolvassák a vádakat, és akikben van egy cseppnyi kritikai gondolkodás, azok utánanéznek. Megkeresnek. Rájönnek, hogy a valóság nem az, amit a rágalmazók állítanak.
A LEGNAGYOBB ÖNGÓLOK
Tehát hadd mondjak valamit: köszönöm minden egyes ellenségemnek, minden egyes lejárató firkásznak. Minden egyes cikkük, minden egyes mocskolódó kommentjük nekem dolgozik. Nekik köszönhetően az én szűrőrendszerem automatikusan működik.
Naponta emberek találják meg az oldalamat, olvassák el a tartalmaimat, és döntenek saját felelősségükre. Akik gondolkodnak, azok megtalálnak. Akik nem, azok elkerülnek.
Ezért mások rengeteget fizetnek. Nekem pedig ingyen adják.
Ahogy Oscar Wilde mondta:
„Csak egy rosszabb dolog van a rossz sajtónál: ha egyáltalán nem írnak rólad.”
Én a rossz híreimből élek. És élvezem minden egyes pillanatát.
Comments