Miért nem félek a koronavírustól

Az oka egyszerű: rajtam nem fog a golyó.

Az immunrendszerem átüthetetlen, legalábbis egy nyamvadt koronavírus-csomag valami tüsszentésből kifolyólag teljesen esélytelen a bennem való megtapadásra, nembeszélve a szaporodásról. Nagykanállal kellene ennem a vírusoktól hemzsegő fertőzött emberi szekrétumokat ahhoz, hogy komoly feladat elé állítsam azt a reguláris hadsereget, mely szervezetemet védi az idegen betolakodóktól.

Egy ideje figyelemmel kísérem az aktuális nagy nemzetközi járvány-bizniszt, az összeesküvés-elméletekkel és hivatalos okoskodásokkal egyetemben. Mindenről van szó, csak megoldásról nem. Hisztéria, kétségbeesés, látványos, méregdrága intézkedések két túrósbukta elfogyasztása közben.

A megoldás keresése pedig éppen ott és úgy zajlik, ahol és ahogy a ráké.

Sötét zsákutcában tapogatózva pont az ellenkező irányban, mint ahol a kulcs lapul. Azé a kulcsé, amely szemtelenül egyszerű és pofátlanul olcsó, csak éppen üzlet nincsen benne. Az nagy buli a szabadalmaztatott vírustörzsekben és a piacradobásra váró antiszérumokban, oltóanyagokban van, de jutnak morzsák a szájmaszk-kereskedőknek is.

Kína gazdaságának megroppantása felett szintúgy jópáran dörzsölhetik a tenyerüket. Sokan is vagyunk, tehát hulljon a férgese. Nyilván nem arról van szó, hogy a kormányok „hülyék” és „nem tudják” a megoldást. Dehogynem. Ha én tudom, akkor a CIA miért ne tudná… Miért van az, hogy a NASA és az USA hadserege intenzíven kutatja a PK-étrend élettani és immunológiai vonatkozásait…

Wuhan és a többi szénhidrátzabáló megacity ideális táptalaj a nagy pandémiák kirobbantásához.

A C-vitamin

A C-vitamin erőteljes antioxidáns, hovatovább Linus Pauling szerint az összes civilizációs betegség megoldásának letéteményese. Az igazság nincs is messze ettől. Az E-vitaminnal karöltve blokkolja a lipid-peroxidációt, mely a biológiai membránok legnagyobb mumusa. Számos - köztük pl. a kollagén és karnitin képződéséért felelős – enzimreakció kofaktora.

A C-vitamin tehát nélkülözhetetlen a kollagén-szintézishez. A legtöbb emlősállat glükózból képes C-vitamint előállítani. Az ember korai ősei úgy 60 millió évvel ezelőtt elvesztették ezt a képességüket. Hiányzik belőlünk az L-gulonolacton-oxidáz (GULO)-nak csúfolt enzim, amely azt az utolsó lépést katalizálja, melyben a cukorból végülis C-vitamin lesz. Ezért aztán kénytelenek vagyunk külsődleges forrásokból C-vitaminhoz jutni, különben utolér bennünket a végzet skorbut, kimerültség, gyengeség, fogínybetegségek, elhúzódó sebgyógyulás formájában és végül a kaszás opportunista fertőzések valamint vérzések kíséretéban segít dimenziót váltani.

Az evolúció

szemüvegén, semmint a mikroszkóp lencséjén keresztülpillantva szembetűnő, hogy a természet nem dob el valamit csak azért, mert haszontalanná válik. Az evolúció előnyökre szelektál. (Téveszme pl. az, hogy az ember mindenevő, főleg azzal a magyarázattal, hogy gumós zápfogai vannak. Azért maradtak meg az ember mindenevőkére hasonlító fogai, mert nem volt evolúciós előnye annak, hogy megváltozzék a helyzet.)

De miféle előny származhat abból, hogy képtelenek vagyunk C-vitamint gyártani magunknak?

A húgysav

Evolúciós történelmünk során elvesztettük azon képességünket is, hogy a húgysavat lebontsuk. Ez a tény meglepő párhuzam C-vitamin szintetizáló képtelenségünk kialakulása mellett.

A húgysav ugyanis potens antioxidáns, körökkel lepipálja a C-vitamint.

A húgysavbontó képesség elvesztése őseinkben magas szöveti urát-szintet eredményezett, mely az egyik adekvát magyarázat a majmok relatív magas életkorára. Abszolút lehetséges, ha nem pont éppen ezért vette át a húgysav a C-vitamin számos antioxidáns szerepét.

A glükóz-aszkorbát antagonizmus

A 70-es évek elején jött elő először ezzel a teóriával egy John Ely nevű figura, aki a C-vitamin és a glükóz közötti strukturális hasonlóságokra rámutatva írta le, ahogy e két molekula ugyanazon transzportrendszeren huzakodik egymással a sejtmembránon való átjutásért.

A C-vitamin előállítás képességével rendelkező állatok kevesebb C-vitamint gyártanak, amennyiben a szénhidrátfogyasztásuk csökken. Az lenne a logikus, hogy az alacsonyabb szénhidrátfogyasztással járó alacsonyabb C-vitamin bevitelnek magasabb endogén C-vitamingyártással kellene együttjárnia.

Ennek pont az ellenkezőjét látjuk.

Minél több szénhidrátot eszik egy állat – miközben minél több C-vitaminhoz jut a táplálékából -, annál több C-vitamint állít elő belsődlegesen. Nyilvánvaló ebből, hogy a glükóz alapú metabolizmushoz jóval több C-vitamin dukál. Érthető tehát, hogy ketogén üzemmódban miért van szükség jóval kevesebb C-vitaminra.

A két tojáshoz hasonlatosan egyforma C-vitamin és glükóz versengését ugyanazon rendszerért a sejtbe jutáshoz rendre a cukor nyeri meg.

Ezért sincs értelme narancslevet vedelni abból a megfontolásból, hogy C-vitamin van benne ugyebár. A magas cukortartalom keresztbetesz a C-vitamin sejtbejutásának. Zabálhatjuk tehát a C-vitamin kiegészítőket a cukor mellé ugyanúgy, ahogy napozhatunk odakozmálásig fruktózevés mellett, amely blokkolja az inaktív D-vitamin aktívvá alakulását.

Így tehát a C-vitamin betegségmegelőző- és antioxidáns szerepe képtelen optimálisan érvényesülni a szénhidrátzabáló szervezetben. A brutálisan magas C-vitamin dózisok inkább a glükóz-túltöltés és inzulinrezisztencia ilyen-olyan kompenzálására lehetnek jók.

A hús, a C-vitamin és a skorbut

Abban a tévképzetben élnek a legtöbben, hogy a hús nem tartalmaz C-vitamint.

Márpedig de.

A skorbut megelőzéséhez magas szénhidrátbevitel mellett elegendő 10 mg C-vitamin naponta. Alacsony szénhidrátterhelés esetén ennél is sokkal kevesebb kell.

Mint említettem a C-vitamin egy sor enzimatikus lépés kofaktora, többek között részt vesz a lizin és prolin hidroxilációjában, így kritikus tényező a kollagén-szintézis során. A hús egyenesen előrecsomagolt formában tartalmazza a hidroxilizint és hidroxiprolint megspórolva ezzel jelentős mennyiségű C-vitamint.

Vegák, lehet visszadugni a fejeket a homokba…

Jóllehet a paleo-ketogén étrend C-vitamin tartalma abszolút értéken számolva alacsonyabb, mint a növényi étrend C-vitamin-titere, ugyanakkor az előbbi során a C-vitamin igény töredéke a növényi kaján vegetálókénak és sokkal magasabb a vitamin biológiai rendelkezésre állása is.

Logikus lehet a kérdés, hogy amennyiben nincs szükség extra C-vitaminra a hús-zsír-belsőség alapú étrenden a skorbut megelőzése céljából, akkor biztos legalább antioxidáns szempontból viszont igen.

Nos, nem.

A belsőleg előállított húgysav és glutation sokkal erőteljesebb antioxidánsok és mint ilyenek nagyban átveszik a C-vitamin szerepét. Hovatovább low-carb étrenden ez az erőmű még felül is van szabályozva. Összességében tehát sokkal durvább antioxidánsokat kapcsolunk be, mely folyamat jelentős mennyiségű C-vitamint spórol és forgat vissza a rendszerbe.

Most akkor kell a C-vitamin vagy nem?

Persze, hogy kell.

A szükséges mennyiség azonban egyértelműen az étrendtől függ. A szénhidráton hízó tömegeknek nagyságrendekkel több C-vitaminra van szükségük, mint a low-carb étrenden virulóknak.

Időről időre látható a kutatások területén, hogy a betegségek klinikai manifesztációi (C-vitamin hiány pl.) következmények és nem okok, melyeket csakis a helyes kontextusokban érthetünk meg. Erre jó példa az, hogy a rákos sejtekben genetikai malformációk hemzsegnek, ám ettől még a rák eredendően anyagcserebetegség és nem genetikai betegség.

Visszatérve tehát a koronavírusra – miért éppen én ne tegyem hozzá a magamét a magasröptű eszmecseréhez -, azoknak van félnivalójuk ettől az újabb járványtól, akik megfelelő mértékben ásták alá az immunrendszerüket a fékezhetetlen szénhidrátzabálással és hívják ki maguk ellen a sorsot minden egyes falat süteménnyel, kenyérrel, tésztával, rizzsel, krumplival, cukorral és más élelmiszaripari vagy éppenséggel házi szeméttel.