A hátsó kertben keresed a négylevelű lóherét,
miközben a szerencse a bejárati ajtón kopogtat.
Aprócska, jelenleg 92 tagot számláló FB-(beteg)csoport egyik adminisztrátorával lefolytatott messenger-levelezés adta az ihletet és az utolsó cseppet a pohárba, hogy nekiüljek leírni ezt a blogbejegyzést.
Filozófiai magasságokban kezdve az elmélkedést, szögezzük le: mindenki saját sorsának kovácsa. Minden ember élete, sorsa, egészsége a gondolkodásmódján múlik. Hogy a gondolkodásmódja min múlik, azt ne feszegessük, mert túl messzire vezetne, jóval meghaladná e bejegyzés kereteit.
Ha egy felnőtt, önálló ember megbetegszik, az azért van, mert úgy gondolkodik ahogy, ezért úgy él, ahogy. Ennek következtében vagy egészséges (marad) vagy megbetegszik előbb-utóbb.
A betegség nem isten csapása, hanem jelzés: valamit NEM JÓL csinálsz.
Különösen igaz ez a krónikus (civilizációs) betegségekre. Lehetőség arra, hogy átgondold az életstílusodat és megtaláld az okokat, melyek megbetegítettek, majd megtaláld a megoldást, ha ki akarsz mászni a kelepcéből.
Az ember a bajban általában orvoshoz fordul.
Elmegy az orvoshoz, aki felállítja a diagnózist, majd közli a beteggel, hogy ez egy krónikus lefolyású, gyógyíthatatlan betegség, pl. diabetes, autoimmun betegség, allergia, Crohn-betegség, colitis ulcerosa vagy bármely más krónikus civilizációs betegség.
A beteg pedig előbb kétségbeesik, majd idővel beletörődik, hogy őt megverte az isten, nincs szerencséje, gyógyíthatatlan beteg lett, ennyi, vége…
Beletörődik a betegségtudatba, rálép a krónikus betegek útjára, elkezdi szedni a gyógyszereket, majd műtéteknek veti alá magát abban a reményben, hogy talán lassú lefolyású lesz és még élhet azért valamilyen életet. Erről a beteg nem tehet. Hisz az orvosnak, aki jobb híján széttárja a kezét: az orvostudomány jelenlegi állása szerint………. – ugyebár.
Néhány beteg dacolni kezd a bajjal, kutatni kezd lázasan „alternatív” módszerek után. Elhagyja nyilvánvalóan káros szenvedélyeit, sportolni kezd, vitaminokat, táplálékkiegészítőket, csodaszereket, ketyeréket vásárol és reménykedik. Néha jobb, aztán megint csak rosszabb. Már „mindent” kipróbált, már „mindenkivel” beszélt és semmi eredmény. A betegsége halad előre, nincs mit tenni. Hát, tényleg gyógyíthatatlan…
És akkor – hirtelen a semmiből – előbukkan egy orvos, aki határozottan azt írja, hogy igenis a betegsége gyógyítható és ő meg is tudja gyógyítani. Felajánlja a segítségét, megadja a telefonszámát, csak hívni kellene.
És a beteg, nem hajlandó telefonálni…
Az emberi ostobaság - valóban határtalan.