Az „ingyenes” gesztus értéke

Az emberi aljasság tükre

Két hónap. Több mint száz Villámkonzultáció. Elvileg 15 perc, de gyakran félóra, sőt háromnegyedóra lett belőle. Száz élethelyzet, száz történet – és egy keserű felismerés: az „ingyen” nem mindenkinek ajándék, sokaknak ürügy. Az emberi tisztesség próbája. És túl sokan megbuktak.

A tisztességesek dicsérete – a többiek szégyene

Akik komolyan vették, akik időben kitöltötték a kérdőívet, elolvasták a válaszokat, figyelték az emaileket – azok előtt kalapot emelünk. Ők értették, hogy itt valódi gyógyító szándék és több évtizednyi tudás találkozik velük ajándékként.

De sajnos a többség nem ilyen volt. Volt, aki egyszerűen nem jelent meg.

Volt, aki arrogánsan lemondta vagy fel sem vette a telefonját a lefoglalt időpontjában, mintha a másik ideje, munkája, élete semmit sem érne. Volt, akit többször kellett hívogatni, hogy vegye komolyan azt, amit ő „ingyen” kapott – nekünk viszont súlyos óráinkba, energiánkba került.

Az „ingyen” ára – amikor az emberi jellem bukik el

Az ingyenes gesztus értékét nem pénzben mérjük, hanem az emberi jellemben. Ha valaki fizet 105 dollárt, akkor küzd, figyel, jegyzetel, és próbálja a legtöbbet kisajtolni abból a negyedórából. Mert érzi a súlyát. De ha ingyen van, sokan úgy bánnak vele, mint a Blikk bulvárszemeteivel: gyorsan eldobható, könnyen pótolható, nem kell tisztelni, mert nem került semmibe. Pedig ez a legnagyobb tévedés. A tiszteletlenség nem az orvos idejét alázza meg – hanem a páciens saját sorsát.

A modern inkvizíció tükrében

A bulvár már régóta próbálja megbélyegezni mindazt, ami eltér a konvenciótól. Lejárató cikkek, csúsztatások, hazugságok – modern inkvizíció. De a legnagyobb baj nem a médiában van, hanem az emberek közönyében. Ugyanaz az attitűd működik itt is: nem kutatnak, nem néznek utána, nem tisztelnek. Csak fogyasztanak. Ha van ingyen, jöhet – ha nincs, akkor fújolnak. Ez az emberi tömeg természetrajza.

A határ meghúzása

Ezért szükség van szűrésre.

Nem mindenkinek való az Innatus út.

Nem azoknak, akik kényelemből élősködnek, hanem azoknak, akik képesek felelősséget vállalni, nyitottak, céltudatosak, és hajlandók önfegyelemmel belevágni egy gyógyító folyamatba.

Az „ingyen” nem lehet a tisztességtelenség játszótere. Nem mindenki érdemli meg, hogy időt és energiát szánjunk rá.

Az érték mindig belülről fakad

A valódi érték nem az árban rejlik, hanem az emberben. Aki képes hálával, tisztelettel, elköteleződéssel fogadni egy gesztust, annak az „ingyen” felbecsülhetetlen.

Aki viszont közönnyel, cinizmussal, arroganciával közelít hozzá, annak az egész világ összes ingyenessége sem ér egyetlen fillért.

És ez a különbség dönt el mindent: ki lesz gyógyuló hős, és ki marad örökre a bulvár és a középszer posványában.