Előkészületek
A ma hajnali edzésen jutott eszembe, hogy kicsit rá kéne gyúrni az írásra – ha már egyszer alkotni megyek Korfura. Az írás számomra ihlet kérdése, nem tudok csak egyszerűen leülni és adatokat, tényeket közölni emberekkel.
Az ihletet egy gondolat adta. Elméláztam a tapasztalásomon, mely a körülöttem lévő világban élő embereket illeti. Darálják az életüket. Napi taposómalom, mindenkinek a maga szintjén. Van, aki a panelban tapossa, van, aki kacsalábon forgó palotában. Igyekszenek. Azt hiszik, mélyen hisznek benne, hogy az életüket az igyekezetükkel fogják megváltoztatni. Küzdenek. Terveznek, hajtanak, megfontolnak, átgondolnak. Eközben fogalmuk sincs arról, hogy mindez a törtetés, szorgalom, küzdelem teljességgel hiábavaló, sőt sokszor tragikusan kontraproduktív.
Az életedet nem a tudatos döntéseid határozzák meg.
Ez hatalmas téma, paradigmaváltó téma, egyik fő motívuma lesz a szigeten töltött időm gyümölcsének.
Szerdán – két napja – pedig az úszott be, hogy Korfun is fogok konzultálni. Nyilván, az embereket nem lehet orvos nélkül hagyni, ha ők orvost akarnak. Nem várhat. Ég a ház a fejük felett, most kaptak egy durva diagnózist, óriási a pánik. Az én konzultációimról minden további nélkül van lehetőség személyesen távol maradni – hála az online platformoknak. Tehát, aki nem akar utazni Győrbe, annak nem is kell. Gyakorlatilag kiválóan működik Skype-on is, így mindenki abban a környezetben csücsül, amelyet választ a beszélgetéshez. A legtöbben azonban veszik a fáradságot és kíváncsiak a személyes aurámra. Ők azok az emberek, akikkel már azonnal lehet mit kezdeni. Legalább látszik, hogy nem csak pénzt szánnak a gyógyulásra, hanem energiát is. Ez alapból jó jel.
Igen ám, csak éppen május közepétől egy szál fürdőgatya és notebook összfelszereléssel egy korfui tengernyalta panzió teraszáról fogom magamba szívni a múzsa sugallatát – többek között. Miért is? Először is mert, megtehetem. Leginkább viszont azért, mert ennek van értelme. A környezetváltozásnak. És azon szemléletnek, mely mindig összeköti a kellemest a hasznossal. Ez az én ars poeticám.
Az életet élvezni érdemes és nem ledarálni.
Alkotni érdemes és nem melózni. Itt éppen nem a melós embert kritizálom. Azt az embert kritizálom, aki megtehetné észbéli képességei és anyagi lehetőségei mentén, hogy okosabban élje az életét, mégsem teszi. Erről a problémádról is lesz szó az új könyvben. A tudatalattid határtalan erejéről, éppen arról, amit e sorok írásával párhuzamosan fedezek fel.
A páciensek jelentős része kíváncsi a fizimiskámra 3d-ben is. Tudják azt, hogy a személyes jelenlét varázsa pótolhatatlan. Ezért sem járok (ülök otthon a monitor előtt órákat) online kurzusokra. Legutóbb pl. enneagram tréningen töltöttem négy napot Siófokon, hatalmas flash volt! Nemcsak a szakmai program, hanem a környezet és a hozzáadott értékként megtapasztalt élmények, új kapcsolatok. Set and setting. Ez a másik ars poeticám.
Tudjátok, mennyi kiérni Korfura? Pestről nettó 1 óra 40 perc.
Onnantól fogva, hogy a gép elrugaszkodik a kifutóról, bő másfél óra múlva landol a zöld szigeten. Én mondjuk négykerekes terepjáróval megyek a vadkeleten keresztül egy albán kikötőbe, onnan komppal a célig. Viszek cuccokat bőven. Leginkább élelmiszert, ugyanis a természetes ketogén anyagcsereprofil fenntartása macera macera hátán – de bőven megéri. És persze repül utánam a csacsika család, amint vége a sulinak.
De Neked miből áll leruccanni néhány napra? Egy kézitáska maroknyi fürdőruhával, váltás fehérneművel, könnyű nyári ruha, papucs, piperecikkek – és elhatározás. Összekötheted Te is a kellemest a hasznossal. Csupán elhatározás kérdése.
El is határoztam, hogy én fizetem a repülőjegyét annak, aki végre elhatározza magát és véget vet a szenvedéseinek.
Akinek elege lett a testi-lelki fájdalmakból. Aki rájött arra, hogy nem viheti a pénzét a sírba. Nem azért hívok meg pácienseket Korfura, mert nem tudnák kifizetni a repjegyet. Nem.
Az én pácienseim abból a rétegből valók, ahol a pénz megvan vagy megszerzik, ha akarják. Azért fizetem én mégis a repülőjegyet, mert ezzel gesztust szeretnék gyakorolni feléjük. Megadni egy triggert, hátha beugrik nekik, hogy most! Most ez itt már eleve más. Ezt akarom. Mást akarok. Mást érdemlek. Csak eddig nem mertem, nem akartam meglépni.
Hát, gyere, lépd meg.
Tudod, hogy úgysem úszod meg életmódváltás nélkül. A betegségeidtől nem fogsz megszabadulni sem gyógyszerekkel, sem műtétekkel, mert ezek nem szolgáltatnak oki terápiát. A betegség nem isten csapása, hanem jelzés, hogy valamit nem jól csinálsz. Miért is várnál más eredményt, ha ugyanazt folytatod, ami idáig vezetett?
Amint leszálltál a repülővel és megcsapja a korfui tengeri szél az arcodat, abban a pillanatban fogod átérezni, hogy miről is beszélek.
Itt, most minden meg fog változni. Nemcsak a krónikus betegségeidnek és a toxikus gyógyszereidnek inthetsz végleg búcsút, de a rossz kapcsolataidnak, anyagi gondjaidnak is.
Ugyanis az ember nemcsak egy biokémiai rendszer, amit a fizikai síkon kell rendbe tenni. Az ember test-szellem-lélek hármas egysége, amit csakis holisztikus megközelítéssel lehetséges meggyógyítani. Mindenből. Minden problémád gyökere a gondolkodásmódodban rejlik. A gondolkodásmódod alapja a tudatalatti programozottságod, amiről eddig vagy nem is tudtál vagy nem vetted komolyan, vagy éppen nem tudtál vele mit kezdeni.Most majd tudni fogsz ezekkel a problémákkal mit kezdeni. Leginkább kigyógyulni belőlük. Életed legjobb döntése lesz, hogy kijössz hozzám Korfu szigetére paradigmát váltani és végre sínre tenni az életedet. Minden elképzelhető szempontból.
És ne feledd, a repülőjegy az én ajándékom Neked azért, mert végre meghoztad a döntést.
Az áhított változás pedig a sziget ajándéka lesz, mely olyan hullámhosszra hangolja a szívedet-lelkedet, amelyen fogékonnyá válsz az emelkedésre.
