2023.11.30.
Ezen a napon debütál a magyar mozikban az epikus történet: SEMMELWEIS
A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen avattak orvosdoktorrá 1996-ban, huszonnégy évi, embertpróbáló küzdelem után, kora gyermekkori álmaim beteljesüléseképpen.
2023.11.30-ára időzítettem új könyvem megjelenését is, nem véletlenül.
Az orvosi szakma feudális jellege mit sem változott az elmúlt kétszáz évben, az orvosbárók ugyanazzal a felfuvalkodott gőggel és arroganciával igyekeznek eltaposni minden előrevivő kezdeményezést, mely megváltoztatná a status quo-t.
Az utóbbi, mintegy száz évben az orvosi hivatás leigázásába, ellehetetlenítésébe beszállt a sokat szidott gyógyszeripar is, mely fokozatosan átvette az uralmat és irányítást az egészségügyi rendszerek felett világszerte.
Jómagam is megugattam ezt az ellentmondásos iparágat és lobbitevékenységét lánglelkű forradalmár koromban, de mára felhagytam ezzel. Miért is? Egyszerű:
nincsenek gyógyíthatatlan krónikus betegségek, gyógyíthatatlan betegek vannak.
A felnőttkori válsághelyzetekből való kilábalást NEM a gyógyszeripar akadályozza elsősorban, hanem a tőről metszett emberi ostobaság, szűklátókörűség, lustaság és a felelősség külső tényezőkre való áthárításának „divathulláma”.
„Először megtűrnek téged, később nevetnek rajtad, még később harcolnak ellened, majd győzöl." (Mahatma Gandhi)
Semmelweis sztorija már az általános iskolában megihletett Albert Schweitzer történetével egyetemben. Mindkettőjükről tartottam órai előadást az osztálytársaimnak.
Ma, érett orvos fejjel a saját bőrömön tapasztalom, hogy a világ egyik legnehezebben végezhető hivatását választottam gyermekként.
A tekintélyelvű szakmai rendszer és a gyógyszeripari lobbi mellé az internetkorszakban beszálltak a trollok.
Amennyiben egy orvos hajlandó vállalni a kockázatot és komolyan venni Hippokratészi esküjét, szembemenni a dogmává merevedett protokollokkal, minden ostoba jogszabályt áthágva csakis a betegei szempontjai szerint eljárni, akkor hamar kitermel magának ellenségeket.
Kezdő orvosként már az is elég volt ehhez, hogy én nem fogadtam el SOHA paraszolvenciát, ezzel kilógtam a sorból, kontrasztot teremtettem a kollégákkal szemben, amit nem néztek jó szemmel.
Ma már ez a törvény.
A jogszabályok, törvények a mindenkori hatalom érdekeinek megfelelően változnak, az emberi szervezet viszont nem.
Az anatómia, élettan, a biológiai törvényszerűségek mit sem változtak érdemben több ezer év alatt. Én a Hippokratészi elvekre esküdtem fel (teljesen szokatlan módon KOMOLYAN is veszem), ezért nem tudok mit kezdeni a folyamatosan változó jogszabályokkal, melyek magasról tesznek a társadalmi jólétre, az egyén szabadságára és boldogulására valamint az orvosi kompetencia sérthetetlenségére.
Engem is sokan látnának szívesen rácsok mögött, ugyanúgy, ahogy más, becsülettel küzdő orvosokkal már megtörtént.
Amint egy renitens orvos kihúzza a gyufát „szakmai körökben”, esetleg eredményei elkezdik tömegével felé terelni a valóban gyógyulni vágyókat, úgy igyekeznek egyesek eltakarítani az útból.
A legolcsóbb megoldások egyike manapság pl. a közösségi média-felületeken történő uszítás, lejárató kampányok, amelyhez gyakorta asszisztál a sajtó legalja, a bulvár.
Paradox módon ezek a vircsaftok több szempontból is „hasznosak”.
Először is ingyen reklámot biztosítanak, amit egyébként ezúton is hálásan köszönök azoknak a csekélyértelműeknek, akik a tények és szándékok legelemibb tisztázása nélkül köpködik tele a virtuális teret szemenszedett hazugságokkal, ferdítésekkel, csúsztatásokkal – magyarán baromságokkal.
Továbbá szelekciós munkát végeznek és időt spórolnak nekem. Ugyanis az én – szigorúan monoton működőképes – programomat csak nagyon kevesen képesek abszolválni.
Az egyéni problémákkal való szembesülés és küzdelem mellé alapvetően szükséges egyfajta érettség, nyitottság, kritikus gondolkodásmód, bölcsesség és megtörhetetlen kitartás, céltudatosság.
A trollok és a bulvár által megvezethető emberek tehát elkerülnek, nem hívnak fel és nem kell 20-30 perces telefonbeszélgetések után rájönnöm arra, hogy reménytelen esetek. Elképesztő mennyiségű értékes időt spórolnak nekem úgy, hogy legszívesebben egy kanál vízben tudnának megfojtani, ha tehetnék. Az „előszűrt”, szitán átlátó, magasabb szinten rezgő, intelligens személyek viszont szerencséltetnek tudomást szerezni arról, hogy itt a lehetőség, amit már régóta keresnek. Maguk kezébe veszik a sorsukat, írnak, kérdeznek, telefonálnak, és … sokszor csodálkoznak. Nem gondolták volna. Pedig gondolták – tudat alatt -, éppen ezért tárcsázták a számomat. Ezen emberek előtt megnyílik egy másik világ felé vezető út.
És ez az út nem könnyű.
Ahogy Churchill a második világháború alatt vért, verítéket és könnyeket ígért, úgy én is „emberfeletti” harcot, kemény melót kínálok elszánt pácienseimnek.
Minden és mindenki ellenünk dolgozik. Olyan orkánerejű ellenszélben kényszerülünk zöldágra vergődni egymással, amely nehezen elképzelhető más szakterületeken. A feladat abszolválásához betonbiztos alapot kell építenünk, ahol a páciens megvetheti a lábát és állni képes a bömbölő vihart, ami tépi-szaggatja testét-lelkét. Ezen biztos alapnak két cementező tényezője van: az egyik az orvosnak megszavazott 100%-os bizalom, a másik pedig a tudás. A know-how. A legyőzhetetlen hatalom.
Innen üzenem minden nyájas, nyíltan vagy a hátam mögött sunnyogva ólálkodó ellenségemnek, hogy az igazságot nem lehet eltaposni. Ugyanígy a hazugság sem működik, ugyanis az információ ott rezeg a morfogenetikus mezőben, a központi tudattalanban és bárki lehívhatja, aki érett a feladatra. Én pl. ennek felismerése után hagytam fel a hazudozással immáron 23 éve. Egyszerűen nem működik, metafizikai lehetetlenség, kár a gőzért. A lebukás csupán IDŐ KÉRDÉSE.
Szeretnék emberbaráti köszönetet mondani szorgos ellenlábasaimnak, akik nevetséges szándékaiktól vezérelve, paradox módon talán a legtöbbet segítették azt az erőfeszítésemet, hogy a programomat minél több ember megismerhesse, jómagam egyre inkább megerősödhessek, hibáimat folyamatosan javíthassam, újratervezhessek, ne kényelmesedjek el, remek emberekkel, kollégákkal ismerkedhessek meg és amire még én sem számítottam ilyen hamar: elérkeztünk abba a stádiumba, ahol már végre azt tudom mondani a kétségbeesett, szenvedő útkeresőknek:
az INNATUS program immáron INGYEN hozzáférhető BÁRKI számára.
Köszönöm mindenki megtisztelő figyelmét, aki rászánta drága idejét arra, hogy elgondolkodjon mondanivalómon.
