Számtalanszor cikkeztem, blogoltam a táplálkozás mindent elsöprő szerepéről az egészségmegőrzésben, betegségmegelőzésben és az idült nyavalyaságokból való kigyógyulásban, ám a Hold másik oldaláról ritkán esik szó.
Arról a láthatatlan oldalról, amely törpe kisebbségként követel magának beleszólási jogot az emberi egészség/betegség kontextusába.
Ebben a törpe kisebbségben olyan versenyzők indulnak a befolyásért, mint pl. a stressz és a tudatalatti. Többek között e kettő megkerülhetetlen szerepéről lesz szó e cikk vezérfonalán.
Az ember nem csupán egy fiziko-kémiai rendszer, egy anyagi minőség, mely organizmusként működik.
A medicina eltévelyedett ága ezt nem hajlandó figyelembe venni, ugyanis nincs benne üzlet. Annyi pénz egészen biztos nincs benne, mint pl. a szervezet kémiai befolyásolásának doktrínájában.
A Homo sapinens ennél több: test-szellem-lélek hármas egysége és csak ebben az összefüggésében lehet értelmezni adekvát módon.
Kizárólag e holisztikus szemléletmód által lehetséges az ember sikeres gyógyítása. Táplálkozás intervenciós gyakorlatom központi vezérelve ez a fajta tévedhetetlen megközelítés.
Amennyiben egy orvos a legkevesebbre igyekszik szorítani tévedése lehetőségét, legjobban teszi, ha az öreg természethez fordul tanácsért valamint az evolúció (vagy ha úgy tetszik: a törzsfejlődés) epizódjain szándékozik kiigazodni. Kétségtelen és megkerülhetetlen a test és környezete közötti fizikai értelemben vett anyagforgalom, azaz a táplálkozás és kiválasztás minőségének meghatározó szerepe, de azért soha nem szabad szem elől téveszteni a sunnyogó kisebbséget, többek között a stresszt és a tudatalattit.
A stressz
A tulajdonképpeni diszstresszt értem ezalatt, a romboló stresszt. Kontrasztként létezik a stressznek egy benignus változata (eustressz) is, mint pl. a hormézis, ami a szervezet adaptációját, erősödését és így túlélését biztosítja. Legjobb példa a benignus stresszre a sport.
„Sör nem ital, asszony nem ember, medve nem játék” – mondja a székely. Nos, a romboló stressz nem játék. Hatásai mindenki által jól ismert romlásba döntik a szervezetet.
Ez a fajta malignus stressz egészen elképesztő módon blokkolja az immunrendszer működését. Képzeljük azt el, hogy egy 42 fokos lázzal ziháló ember megpillantja az oroszlánt. Ettől a pillanattól kezdve funkcióját veszíti az immunrendszer, mivel az illető élete immár nem ettől függ. Ez az ún. Cannon-féle vészreakció vagy fight or flight response. Minden kapacitást az izmokhoz!
Ugyanis amennyiben nem sikerül megküzdeni az ellenséggel vagy eliszkolni, akkor az áldozat bakteriális fertőzése már a ragadozó problémája.
Az immunrendszer egy energiazabáló gépezet, egy definitív reguláris hadsereg, aminek fenntartásához, működtetéséhez és bevetéséhez hatalmas erőforrások szükségesek. E szituációban értelemszerűen át kell csoportosítani a muníciót a per pillanat életfontos szervekhez, azaz az izmokhoz és az ugrásszerűen leterhelt központi idegrendszerhez. Honnan? Az immunrendszer legfőbb támaszpontjairól, ami a viscerák, azaz a belek körül lett kiépítve.
A potenciális oroszláneledel megpillantja a fenevadat, ezen inger a látókérgen keresztül eljut az agy frontális lebenyébe, onnan az ingerület eljut a hipotalamuszba, a fő központi idegrendszeri reléállomásba, mely továbbítja a vészjelet a hipofízisbe. Ez az ún. mastergland, amely jelet küld a mellékvesének, mely azonnal nagy mennyiségű stresszhormonnal árasztja el a véráramot. A hirtelen hormonbalansz-változás és idegi impulzusok hatására a belek érhálózata összehúzódik, ami a környéki immuntámaszpontok energiaellátását konkrétan standby-ba helyezi.
Az immunrendszert a vészüzemmód kikapcsolja.
A válaszreakció természetesen ennél sokrétűbb és árnyaltabb, de a lényeg a végeredmény.
A malignus stressz krónikus formája az ún. stresszes életmód gyakorlatilag ugyanezen mechanizmus mentén szabotálja az immunrendszer működését.
Egyik legismertebb formája a félelem. 
Ez az egyik fő magyarázata annak a régi-új jelenségnek, hogy emberek tömegei halnak bele korábban banálisnak tartott hétköznapi betegségekbe. Felfestik orruk elé az ördögöt a falra és lám, meg is jelenik... (jobb esetben a házmester).
A stresszkezelés, azaz a stressztől való megszabadulás alapfeltétele az a felismerés, mely
képes megkülönböztetni a saját kompetencia körön belüli stresszor tényezőt a saját kompetencia körön kívülitől. E képesség nélkül neki se álljunk a feladatnak. Máskülönben a kudarc eleve borítékolható.
Kompetencia körön belüli stresszor tényező példának okáért egy toxikus munkahelyi légkör, egy frusztráló házasság, egy zajos környezet.
E szituációkból saját döntésünk alapján bármikor kiléphetünk. A kompetenciánkon kívül eső stresszorra legegyszerűbb példa az eső. Képtelenek vagyunk elállítani, bármennyire is bosszant. A megoldás kulcsa tehát abban rejlik, hogy a megfelelő két kategóriába tudjuk elkülöníteni a stresszorokat.
Aminek a megváltoztatása nem áll hatalmunkban, azt el kell tudnunk fogadni. Tehát amennyiben megbékélünk a megváltoztathatatlannal és meglépjük a megléphetőt, akkor a stresszt sikerült száműznünk az életünkből.
A tudatalatti
Ijesztő lehet ráébredni arra a tényre, hogy életünket nem a tudatos énünk irányítja.
Lehetünk bármilyen tehetségesek, felkészültek, rátermettek, szorgalmasak, céltudatosak, belefeszülhetünk a hősies melóba, akkor is kudarcot vallunk.
Hogy lehetséges mindez?
A magyarázat döbbenetes: életünket a tudattalanunk irányítja. A kártékony tudatalatti programok bármely projektünket és erőfeszítésünket képesek megtorpedózni. Anélkül, hogy bármiféle sejtésünk lenne erről. Tudatalatti programjainkat, társadalmi mintáinkat jobbára életünk első hét évében töltjük le. A gyermek ebben a korszakában alfa-béta állapot határán sétál, összemosódik a mese a valósággal, az álomvilág a realitással. A vásott kölyök mást sem hall az apjától, mint azt, hogy bizony egyszer börtönben végzi. 17 évesen letartóztatják. Végrehajtotta a beléplántált programot. Aki gyermekkorában folyton azt hallgatja a szüleitől, hogy a pénz szennyes és erkölcstelen, a gazdagok önző dögök, az készen kapja a szegénység és nyomor receptjét. Destruktív tudatalatti programjaink hajunknál fogva rángatnak végig bennünket az életen. Nem tudjuk, hogy vannak, nem tudjuk, hol vannak, mekkorák és mit csinálnak. Csak azt tudjuk, hogy soha nincs szerencsénk. E vérlázító igazságtalanságnak tűnő jelenséget sorscsapásként éljük meg, mindaddig, amíg ki nem érdemeljük, hogy folyamatosan emelkedő rezgésszintünk eredményeképpen belebotoljunk a szemfelnyitó információba:
a tudatalatti kitakarítása, a kártékony programok felülírása elkerülhetetlen az áhított sikerhez.
A tudatalatti manipulációjára két alapvető lehetőség adódik. Hipnózis és repetíció.
A hipnózissal gyors, látványos sikereket lehet elérni. A bökkenőt csupán a kompetens hipnotizőr megtalálása jelenti, a fejtörést pedig az okozza, hogy vajon be akarjuk-e engedni ezt az embert a legintimebb magánszféránkba.
A repetíció egy bombabiztos, tökéletesen működő alternatíva. Egyetlen hátulütője, hogy sokszor kétségbeejtően lassú.
Hónapokig mantrázhatjuk az egyes szám első személyű, jelen idejű pozitív állításokat, mire megjelennek az első eredmények. Itt a kitartás és a hit alapfeltétele a győzelemnek. Balogh Béla A tudatalatti tízparancsolata c. könyve és meditációs hanganyaga egyedülálló, zseniális, tökéletesre csiszolt remekmű. Orvosi gyakorlatomban minden páciensemnek előírom folyamatos alkalmazását. Varázslatosan működik. Tíz témakörre bontva lett megalkotva, minden egyes szava kifinomult, átfogó bölcsességről tesz tanúbizonyságot, egyetlen hang sincs benne feleslegesen. Első hallásra sokaknak bizarr élmény. Érdemes elcsípni azokat az ellenérzéseket, melyek bizonyos állítások hatására elöntik a zsigereinket. E kényelmetlen gondolatok mutatják meg azt, hol van a legtöbb dolgunk az öntökéletesítés útján. Mivel kapcsolatban kényszerülünk szembenézni önmagunkkal, a gyengeségeinkkel, önnön esendőségünkkel, keserves gyarlóságunkkal.
Amint képesek vagyunk - akárcsak néhány pillanatra - elengednünk görcseinket és olyanon elgondolkozni, amit legszívesebben elhessegetnénk, abban a pillanatban rést ütöttünk a pajzson és az erózió elindul.
A kártékony program szétmállása, felülírása megkezdődött. Több száz ismétlési ciklus után, néhány hónapon belül hihetetlen változások köszöntenek be az életünkbe. A repetíció banális, gyermeteg bohóckodásnak tűnhet sokak szemében. A pozitív változásra érettek azonban felismerik a szédületes lehetőséget.
Fel kell tehát ismernünk azt a nyilvánvaló igazságot, hogy a táplálkozás gyakorlatilag mindent elsöprő szerepe mellett ott tornyosul a krónikus stressz és a tudatalatti megkerülhetetlen, megfoghatatlan, sokszor kétségbeejtő befolyása.
Ahogy a táplálkozás optimalizálása nélkül nincs esély a gyógyulásra és a hosszútávú egészsségmegőrzésre, úgy a megfelelő stresszkezelés és a tudatalatti rendben tartása nélkül sincs esély a sikerre.
Pontosan ezért dolgoztam ki a pácienseimnek legjobban bevált komplex rehabilitációs programomat úgy, hogy integrált módon vegye célba mindezen kritikus faktorokat, melyek alapjaiban határozzák meg sorsunkat.
