A jó pap is holtig tanul. Hát még az orvos…
Volt annak idején öt évesen egy naiv elképzelésem, mely szerint, ha orvos leszek, meg tudom gyógyítani a nagymamámat. Később pedig az embereket, úgy általában.
Másfél évtizeddel később, már az egyetemen kezdtem sejteni, hogy ez az elképzelés túlságosan romantikus, a valóság ennél sokkal prózaibb. Még később, mint gyakorló közkórházi orvos számára már teljes valóságában tárult fel előttem a kiábrándító kép: nem tudunk gyógyítani. Nagyképűsködni, fölényeskedni, félisten-szerepet játszani, gyógyszereket felirkálni, futószalagon dolgozni, hulla fáradtan ügyelni, osztályvezető főorvos uraknak hajbókolni, protokollokat szenvtelenül alkalmazni…, stb., no ezeket kiválóan műveljük. A beteg pedig csúszik tovább a maga ásta sírja felé. (Mondanom sem kell, hogy vannak a modern orvostudománynak működőképes ágazatai is, mint pl. a baleseti sebészet, sebészet, diagnosztika, képalkotó eljárások, de a lényegen ez mit sem változtat: a belgyógyászat halott.)
Pár évvel ezelőtt – alternatív útkeresések hosszú évei után – megtaláltam az orvostudomány szent grálját, a táplálkozás intervenciót.
Eufórikus tapasztalat volt átélni saját magamon a változásokat és látni a páciensek döbbenetes mértékű és sebességű kigyógyulását a standard medicina által gyógyíthatatlannak bélyegzett krónikus nyavalyáikból úgy, hogy sorra dobálhatták el a nélkülözhetetlennek hitt gyógyszereiket.
Elkezdtek hát özönleni a betegek, én pedig végre büszke lehettem arra, hogy orvos vagyok.
Igen ám, azonban egyre másra kerültek elő olyan esetek, amikor az utasításokat maradéktalanul betartó páciensek mégsem gyógyultak meg teljesen vagy a javulás csupán részleges volt. Eközben azt láttam, hogy számtalan példát lehet találni olyan esetekre, melyek alanyai mindent elkövetnek, hogy betegek legyenek (isznak, dohányoznak, el vannak hízva, nem sportolnak) mégis 90 éves korukban szenderülnek örök nyugalomra, míg mások, akik mindent elkövetnek, hogy hosszú és egészséges életük legyen, fiatal felnőttként szörnyű kórképekkel kell szembesüljenek. Hogy lehet mindez? Mi a közös nevező, mi a gyökérok?
Sorra érkeztek olyan információk, melyek arra a kikerülhetetlen következtetésre juttattak, hogy nem elég az embert a fizikai síkon rendbe tenni.
Nem elég csupán az anyagcseréjét helyreállítani, optimalizálni, megszabadítani a gyógyszerektől és visszaküldeni rendszeresen sportolni.
Lennie kell itt számos kevéssé ismert háttérfolyamatnak, amelyek alapvetően befolyásolják az egyének sorsát – túl a fizikai test dimenzióin.
Egyre többet kezdtem foglalkozni az elcsépelt témával: stressz.
A stressz kérdését az orvosok előszeretettel húzzák elő a kalapból, hiszen negatív szerepe nyilvánvaló, jolly-jokerként alkalmazható, mint bűnbak a kudarcok magyarázatára. És természetesen van benne igazság bőven.
A krónikus stressz gyakorlatilag aláássa az immunrendszer működését.
Eklatáns példája ennek az elmúlt évek félelemre alapozott propagandájának eredménye.
Egy valódi, a hivatását valóban komolyan vevő orvos számára nem kérdés a holisztikus szemlélet.
Az ember test-szellem-lélek hármas egysége és csakis ennek a ténynek a szem előtt tartása mellett lehetséges eredményesen gyógyítani.
A stressz-menedzsmentnek megvan a kiválóan működő metodikája, be is építettem a saját gyógyító protokollomba és meg is tanítom ezen egyszerű, de nagyszerű módszert a pácienseimnek.Igen ám, de ez sem bizonyult mindig elégnek. Még mindig van itt valami, amivel senki nem foglalkozik, pedig perdöntő. Ez pedig nem más, mint a tudatalatti.
Saját iszonyú betegségemmel való birkózás közben húztam be olyan információkat több irányból paralel módon, melyek megértése világossá tette számomra a megkerülhetetlen tényt: a tudatalatti mondja ki az utolsó szót. Az a tudatalatti, amely fogantatásunk pillanatától kezdve minden bitnyi információt letárol rólunk és a velünk megtörténtekről, sőt ennél még döbbenetesen többet tesz: több generációra visszamenőleg hordozza őseink tudatalatti programjait, sejtmemóriáit. Ott álltam a lehengerlő felismerés előtt: a tudatalatti programjaink irányítják az életünket, nincs mit tennünk.
Mit sem ér a tudatos gondolkodás, tudatos cselekedetek, igyekezet, küzdelem, szorgalom. Mindezek hasztalanok a tudatalatti mindent elsöprő szerepe mellett.
Eközben még arra is rájöttem, hogy végül is „hol lakik” a tudatalatti, hol van a hardver és mi az az entitás, amelyben fizikailag tárolva van ez a felfoghatatlan mennyiségű információ. Leendő könyvemben részletesen kifejtem mindezt.
Mostanra úgy tűnik, hogy a táplálkozás intervenciós protokoll kereteit teljesen szétfeszítik az újabb és újabb ismeretek, klinikai tapasztalatok. Olyannyira, hogy már nem is lehet csupán táplálkozás intervenciónak nevezni azt a módszert, mellyel gyógyítok. Mostanában már inkább komplex, integratív rehabilitációnak hívom a rendszert, amit kidolgoztam és folyamatosan fejlesztek.
Legutóbbi továbbképzésemen – enneagram tréning – a jelen lévő résztvevők felkértek arra, hogy magyarázzam el pénzügyi rendszeremet, amellyel képes voltam kitörni a mindennapi nyomorból, mely az életem tizennégy évig tartó „hét szűk esztendejét” jellemezte. E rendszer érdekessége abban áll, hogy elképesztően egyszerű (mint minden, ami nagyszerű), mindig, mindenkinek működik és megszegése újabb anyagi gondokkal súlyt, akár újbóli elszegényedéssel…
Végső soron, mit is akarnak az emberek?
Hosszú, egészséges, boldog, kiegyensúlyozott, gazdag életet. Így ebben a (fontossági) sorrendben.
A pénz energia, mint minden körülöttünk.
Egy olyan univerzális energiaforrás, mellyel gyakorlati céljaink zöme megvalósítható. Most akkor gondold át, mik azok a dolgok az életben, melyek pénzzel NEM megoldhatók! Nem sok ilyent fogsz találni…
Úgy döntöttem tehát, hogy a rehabilitációs protokollomba – speciális fakultációként – beillesztem a jól bevált pénzügyi rendszerem oktatását, amely biztosítja a folyamatos emelkedést, gyarapodást és biztosan megóv a tönkremeneteltől. E pénzügyi módszert bárki alkalmazhatja, aki ismeri és hajlandó rá, hogy következetesen, szigorúan betartsa a szabályokat. Ismétlem: bárkit kiemel a nyomorból és bárki elérheti vele a teljes anyagi biztonságot és függetlenséget.
Ez lesz a bonus track a pácienseimnek, akik hajlandóak befektetni saját gyógyulásukba, felemelkedésükbe.