Anonymus

2018-ban vi­lá­gos­sá vált szá­mom­ra, hogy ha így foly­ta­tom, akkor rö­vi­de­sen nagy bajok lesz­nek. 168 centis ma­gas­sá­gom­mal, 51 évesen 90 kg-ot nyom­tam. Nem spor­tol­tam, rend­sze­re­sen ittam, az életem tele volt stresszel. El­alud­ni csak al­ko­hol­tól tudtam. Xana­xot, Front­int szed­tem, arra ittam, hogy na­gyob­bat üssön. E kor­szak­ból még mindig őrzök egy egész sza­tyor­ra való gyógy­sze­res fiolát…

Azév au­gusz­tu­sá­ban érett meg a hely­zet és az el­ha­tá­ro­zá­som, hogy vál­toz­ta­tok az éle­te­men. El­kezd­tem ku­tat­ni a meg­ol­dás után és a klasszi­kus ke­to­gén diéta mel­lett dön­töt­tem. Csak­ha­mar egy al­ter­na­tív or­vos­cso­port ren­de­lő­jé­ben ta­lál­tam magam és döb­be­ne­tes in­for­má­ci­ók­kal kel­lett szem­be­sül­nöm. Oly­annyi­ra, hogy négy teljes hó­na­pon át ta­nul­má­nyoz­tam a kon­cep­ci­ót, mire be­lát­tam, hogy kincs­re leltem. Ezen or­vos­cso­port révén is­mer­het­tem meg később Váczi doktor prog­ram­ját, ame­lyet 2019 ele­jé­től al­kal­ma­zok. Nagyon nehéz…

Nem­sok­kal Ka­rá­csony előtt ult­ra­hang­gal meg­né­zet­tem egy évek óta ta­po­ga­tott, jobb oldali nyaki nyi­rok­cso­mót, amiről sokáig azt hittem, hogy valami ma­rad­vá­nya a sokat átélt felső légúti fer­tő­zé­se­im­nek. Derült égből vil­lám­csa­pás­ként ért a le­súj­tó di­ag­nó­zis 2019 végén: car­ci­no­ma pla­no­cel­lu­la­re me­ta­sta­ti­cum.

Tessék????

Össze­ült az on­ko­team: ra­di­ká­lis műtét... Fel akar­ták vágni a nya­ka­mat a jobb tü­dő­csúcs­tól a ko­po­nya­ala­pig, ki­há­moz­ni az egész nyi­rok­cso­mó láncot, „nem szük­sé­ges” (!) iz­mo­kat, ereket ki­ope­rál­ni. A Kék­go­lyó ut­cá­ban su­gár­ke­ze­lést ja­va­sol­tak. A fej-nyak sebész fő­or­vos eré­lye­sen kö­zöl­te velem, hogy azon­nal kell cse­le­ked­ni, mert „ez a hajó elmegy” és hat hó­na­pom van hátra… Igaz, hogy az ere­de­ti tumort sehol nem ta­lál­ták, agyon vissza vizs­gált a fül-orr-gégész: fi­be­r­osz­kóp, CT, MRI, PET-CT – sehol semmi. Ezen a ponton már majd­nem egy éve al­kal­maz­tam a ter­mé­sze­tes ke­to­gén ét­ren­det.

Nem fért bele a képbe, itt valami el­lent­mon­dás van. Ter­mé­sze­tes ke­tó­zis­ban nem ala­kul­hat ki rák. Boros Pro­fesszor Úr ma­gya­ráz­ta el a lé­nye­get: nem a szö­vet­ta­ni di­ag­nó­zis számít, hanem a da­ga­nat bio­ló­gi­ai vi­sel­ke­dé­se. Váczi doktor akkor már tudta, hogy az alap­fo­lya­ma­tot kell le­ál­lí­ta­ni, de­u­té­ri­um csök­ken­tett vizet szabad csak inni. Azon­nal egy 12 napos böjtöt kezd­tem, 105-ös Pre­ven­tát ittam, al­kal­maz­tam Váczi doktor te­rá­pi­ás mód­sze­rét. Vissza­uta­sí­tot­tam min­den­faj­ta on­ko­ló­gi­ai ke­ze­lést. A da­ga­nat mérete 1 hó­na­pon belül csak­nem 40%-kal csök­kent.

Mivel a da­ga­nat fe­lü­le­tes el­he­lyez­ke­dé­sű­nek tűnt, úgy dön­töt­tem, a biz­ton­ság ked­vé­ért ki­ve­te­tem. Igen ám, de akkor kez­dő­dött a covid őrület és nem ta­lál­tam kór­há­zat, ahol meg­ope­rál­nak. Végül egy plasz­ti­kai sebész ba­rá­to­mat fűztem meg, hogy helyi ér­zés­te­le­ní­tés­ben kapja ki onnan. Műtét közben derült ki szá­munk­ra, hogy a da­ga­nat mélyen be­nyú­lik élet­fon­tos ér-ideg-kép­le­tek közé, nem lehet lo­kál­ban ki­ven­ni. Cse­ré­be már tö­ré­keny volt, be­le­ope­rált a sebész, néhány da­ra­bot ki­emelt belőle, majd be­fe­jez­te a mű­té­tet… Se­bé­sze­ti rém­álom: be­le­ope­rálsz a da­ga­nat­ba és ott­ha­gyod… be­in­dul, szó­ró­dik és a beteg jóval ha­ma­rabb meghal, mintha hozzá sem nyúl­tál volna…

Foly­tat­tam Váczi doktor szi­go­rú prog­ram­ját. Emel­lett sür­gő­sen meg­kezd­tem a hi­per­ter­mi­ás ke­ze­lé­se­ket. Több tucat hi­per­ter­mi­ás be­avat­ko­zás után, 2021 végén a da­ga­nat hir­te­len el­kez­dett nö­ve­ked­ni. Néhány héten belül már jól lát­ha­tó dudor volt a jobb áll­csúcs alatt. Újra fel­ke­res­tem a fej-nyak sebész fő­or­vos ba­rá­to­mat, aki csak a szo­ká­sos pro­to­koll sze­rin­ti ra­di­ká­lis mű­té­tet ja­va­sol­ta. A sebész és Váczi doktor kö­zöt­ti szak­mai egyez­te­té­sek után a sebész vál­lal­ta, hogy a pro­to­kol­lo­kat meg­szeg­ve: csak és ki­zá­ró­lag magát a da­ga­na­tot tá­vo­lít­ja el, semmi mást. Ehhez komoly fe­le­lős­ség­vál­la­lá­si nyi­lat­ko­za­tot kel­lett alá­ír­nom. Vi­lá­go­san el­ma­gya­ráz­ták: tu­do­má­sul veszem, hogy meg­kap­tam min­dent szak­or­vo­si tá­jé­koz­ta­tást és egye­dül én vagyok a fe­le­lős minden kö­vet­kez­mé­nyért. A ké­sőb­bi­ek­ben eset­le­ge­sen ki­ala­ku­ló egész­ség­ká­ro­so­dá­so­mért sem a kórház, sem pedig a sebész NEM VON­HA­TÓ FE­LE­LŐS­SÉG­RE. Idézem a zá­ró­je­len­tés­ből:

„EL­UTA­SI­TÓ NYI­LAT­KO­ZAT

A ke­ze­lő­or­vos által ja­va­solt ra­di­ká­lis da­ga­nat­el­tá­vo­lí­tás­ba NEM EGYE­ZEM BELE.

Tu­do­má­sul veszem, hogy ez a dön­té­sem egész­sé­ge­met vagy akár éle­te­met is ve­szé­lyez­tet­he­ti.

Mind­ezt fe­le­lős­sé­gem teljes tu­da­tá­ban je­len­tem ki, annak el­le­né­re, hogy or­vo­sa­im sze­mé­lyes

meg­be­szé­lés során a ra­di­ká­lis műtét el­ma­ra­dá­sá­nak káros kö­vet­kez­mé­nye­i­ről tá­jé­koz­tat­tak.

A vissza­uta­sí­tás kap­csán be­kö­vet­ke­ző szö­vőd­mé­nye­kért il­let­ve a gyó­gy­ered­mény ala­ku­lá­sá­ért

azokat az or­vo­so­kat, akik­nek a ke­ze­lé­sét nem fo­gad­tam el, a fe­le­lős­ség alól fel­men­tem.”

2022.02.23.-án a mű­té­tet Váczi doktor vé­le­mé­nye alap­ján el­vé­gez­ték.

Mivel a kór­ház­ban be­teg­lá­to­ga­tá­si ti­la­lom volt és a csa­lá­dom nem hoz­ha­tott be ételt, úgy dön­töt­tem, hogy bent­fek­vé­sem ideje alatt böj­tö­lök. A sze­mély­zet és a többi beteg csak nézett, hogy na­po­kig nem eszem egy fa­la­tot sem, csak 105-ös Pre­ven­tát iszom - mo­so­lyog­va.

A szö­vet­ta­ni ered­mény min­den­kit meg­le­pett: a da­ga­na­tot egész­ben, bu­rok­ban (!!) ki­emel­ték. Nem ka­pasz­ko­dott össze a kör­nye­ze­té­vel, me­ta­sztá­zis­nak nyoma sem volt. A hisz­to­ló­gi­ai di­ag­nó­zis ugyan nem vál­to­zott, de min­den­ki el­ké­pe­dé­sé­re a meg­cson­kolt rossz­in­du­la­tú da­ga­nat nem­hogy nem szűrte be a kör­nye­ze­tét, nem adott át­té­te­ket, hanem a szer­ve­ze­tem egye­ne­sen be­bur­kol­ta, el­szi­ge­tel­te, ki­von­ta a for­ga­lom­ból. Váczi doktor mód­sze­ré­nek kö­szön­he­tő­en si­ke­rült meg­fé­kez­ni a bes­ti­át pon­to­san úgy, ahogy Boros Pro­fesszor ma­gya­ráz­ta.

Arc­ideg­sé­rü­lé­sek­kel meg­úsz­tam a tör­té­ne­tet, ma a jobb száj­zu­gom nem úgy mű­kö­dik, mint új ko­rá­ban… Je­len­tem, a hat hónap régen lejárt és még élek. Na­gyon­is!

Azért nem adtam a ne­ve­met a tör­té­net­hez, mert aki ismer, fel­is­mer.

Lehet ta­lál­gat­ni…