Terbe Ármin

"Dr. Váczi Péter és te­rá­pi­á­ja

Mi­előtt doktor úrra térnék, hagy me­sél­jem el rö­vi­den a szto­ri­mat.

2004- ben di­ag­nosz­ti­zál­tak nálam co­lit­is ul­ce­ro­sát. Gyógy­sze­res ke­ze­lé­sek és a gyógy­sze­res kom­bi­ná­ci­ók te­rá­pi­á­ját al­kal­maz­va 2 évig ke­zel­tek a ha­gyo­má­nyos or­vos­lás gaszt­ro­en­te­ro­ló­gia szak­te­rü­le­tén. Majd két év után - a gyógy­sze­rek ha­tás­ta­lan­sá­ga miatt és a gaszt­ro­en­te­ro­ló­gu­sok ja­vas­la­tá­ra - teljes vas­tag­bél el­tá­vo­lí­tást vé­gez­tek rajtam a se­bé­szek, és az életem hát­ra­le­vő része vé­kony­bél­lel mű­kö­dött tovább. Azt ígér­ték az or­vo­sok, hogy ezzel a be­teg­sé­get tel­je­sen fel­szá­mol­tuk és nem lesz vele több gondom az élet­ben. Miután meg­csi­nál­tat­tam a mű­té­tet 1 évre rá a tü­ne­tek újra je­lent­kez­tek ez­út­tal már a vé­kony­be­let érint­ve.

Vissza­men­tem hát a gaszt­ro­en­te­ro­ló­gi­á­ra újra ke­zel­tet­ni magam. Ekkor jöttek be az úgy­ne­ve­zett bio­ló­gi­ai te­rá­pi­ák (immun mo­du­lá­to­rok stb.), azt mond­ták az or­vo­sa­im, hogy ez sokkal hu­má­nu­sabb mód­szer és se­gí­te­ni fog. Hogy mennyi­re se­gí­tett az ál­la­po­to­mon az szinte kri­ti­kán aluli, sőt a co­lit­is mellé meg­kap­tam az ízü­le­ti gyul­la­dá­so­kat (mint plusz au­to­im­mun tü­ne­tet). Ezt a re­u­ma­to­ló­gi­án ke­zel­tet­tem éveken ke­resz­tül - itt is ered­mény­te­le­nül. Teltek az évek és a bio­ló­gi­ai ha­tó­anya­gok cse­ré­jé­re vál­tot­tunk a siker re­mé­nyé­ben. Nem tör­tént vál­to­zás. Oly­annyi­ra nem, hogy 10 év el­tel­té­vel újra a mű­té­tet ja­va­sol­ták a do­ki­ja­im. Az egyet­len meg­ol­dás ha életem végéig sztó­má­val az ol­da­la­mon végzem a szék­let­ürí­tést - ez volt a ja­vas­la­tuk. Be­le­men­tem mert az életem fontos volt szá­mom­ra. Be­le­nyu­god­tam volna az egész­be ha ezek után - sztó­má­san is - ne je­lent­ke­zett volna újra a tünet ami most már sokkal jobban érin­tet­te az ízü­le­te­i­met (rhe­u­ma­to­id art­hi­tis). Oly­annyi­ra, hogy sok­szor sé­ta­bo­tot, és ami még dur­vább, hogy ke­re­kes­szé­ket is kel­lett hasz­nál­nom a moz­gás­kép­te­len­sé­gem miatt. Ekkor már el­vál­tak az útjaim, a gaszt­ro­en­te­ro­ló­gia te­rü­le­té­ről. Fo­gal­maz­hat­nék úgy is, hogy a dok­to­ra­im ott hagy­tak ki­sem­miz­ve 18 év után.

Em­lék­szem, sok­szor otthon voltam és nem akar­tam már szo­ci­a­li­zá­lód­ni, em­be­rek közé menni. Minek is mentem volna ilyen rok­kan­tan. Két út maradt szá­mom­ra, vagy az ön­gyil­kos­ság, vagy tovább foly­ta­tom a be­teg­ség ke­ze­lé­sét és tény­leg ki­lá­ba­lok belőle, ez­út­tal már egye­dül, or­vo­sok nélkül (hoz­zá­te­szem kő­ke­mény ve­rej­té­kes munka). Önálló ku­ta­tá­sa­im során sok min­den­re rá­jöt­tem ezek közül a leg­fon­to­sabb gon­do­la­tok:

AZ ORVOS NEM GYÓ­GYÍT MEG SENKIT, TE SAJÁT MAGAD VAGY EGYE­DÜL AKI EZT MEG TUDJA TENNI.

AMED­DIG AZ ÉT­KE­ZÉ­SI -ÉS A PSZI­CHO-SZO­CI­Á­LIS SZO­KÁ­SA­I­DAT (BE­LE­ÉRT­VE ÉR­ZEL­MI/GON­DO­LA­TI VI­LÁ­GO­DAT) NEM TESZED HELYRE, ADDIG BÁR­MI­LYEN GYÓGY­SZER AMIT AZ OR­VO­SOD AJÁNL, HA­TÁS­TA­LAN LESZ.

AZ OR­VO­SOK TÖBB­SÉ­GE EL­AVULT DOG­MA­TI­KUS PRO­TO­KOL­LO­KAT KÖVET, AMI SZIN­TÉN ZSÁK­UT­CA A GYÓ­GYU­LÁ­SOD­BAN, AME­NYI­BEN TE IS KÖ­VE­TED AZ AJÁN­LÁ­SA­I­KAT.

A MAI VILÁG SAR­LA­TÁN, ERET­NEK GYÓ­GYÍ­TÓI NEM AZ EGÉSZ­SÉG­ÜGYI REND­SZE­REN KÍVÜL VANNAK, HANEM ÉPP HOGY Ő MAGUK AZOK.

JÓL FON­TOLD MEG MILYEN/MELYIK SZAK­EM­BER­RE HALL­GATSZ...

A tel­jes­ség igénye nélkül írtam le a leg­fon­to­sabb gon­do­la­to­kat. Rész­le­te­i­be nem megyek bele mert a köny­vem­ben bő­veb­ben írtam ezek­ről.

Igen, írtam egy köny­vet “Fel­áll­tam” címmel be­te­gek­nek, or­vo­sok­nak, egész­ség­ügy­ben dol­go­zó szak­em­be­rek­nek. Legyek ezek­nek az em­be­rek­nek egy tükör vál­to­zás­hoz.

. . . . és fel­te­he­ted a kér­dést, hogy ezt a művet orvos látta? Mennyi­re hi­te­les ez így?

Erre pedig a vá­la­szom az, hogy igen látta, bár nagyon nehéz volt fel­is­mer­nem a sar­la­tán-eret­nek és a “min­den­ki szak­em­ber” vi­lá­gá­ban. Ezt az orvost úgy vá­lasz­tot­tam, hogy átment egy tesz­ten (amiről bő­veb­ben írok a köny­vem­ben). Va­la­mint a vé­le­mé­nyei és te­rá­pi­á­ja nagyon ha­son­ló­ak az én vé­le­mé­nye­im­hez ami a magyar egész­ség­ügyet, és a vég­le­ges gyó­gyu­lást illeti.

Dr. Váczi Pé­ter­ről van szó….aki később a köny­vem elő­sza­vát is írta. …és tel­je­sen mind­egy milyen dok­to­ri fo­ko­za­ta van (úgy gon­do­lom hibás ez aláp­ján meg­ítél­ni egy orvost).

Két dolog számít, hogy ha­tá­sos legyen az aján­lá­sa vi­szony­lag rövid időn belül és ami ennél is fon­to­sabb, hogy el­ső­sor­ban EMBER legyen és csak má­sod­sor­ban orvos.

Váczi doktor te­rá­pi­á­ját mikor al­kal­maz­tam egész egy­sze­rű­en a vér­ké­pem­ben drasz­ti­kus vál­to­zás állt be. (Még úgy is, hogy már cson­kolt bél­rend­szer­rel ren­del­kez­tem, és hoz­zá­te­szem, hogy a gaszt­ro­en­te­ro­ló­gu­sa­im 18 év alatt kép­te­le­nek voltak hely­re­hoz­ni a la­bor­ered­mé­nye­i­met). Persze senki se szá­mít­son azon­na­li vál­to­zás­ra, ehhez meg­le­het kell mi­ni­mun 3-8 hónap (nekem 8 hónap volt). És itt nem csak a ter­mé­sze­tes ke­to­gén ét­ren­det értem alatta, hanem a be­teg­ség pszi­cho­te­rá­pi­ás meg­kö­ze­lí­té­sét is. Váczi doktor két olyan té­nye­zőt al­kal­maz amit a ha­gyo­má­nyos or­vos­lás egész egy­sze­rű­en a sző­nyeg alá söpör. Pedig ha a ha­gyo­má­nyos or­vos­lás erre a két té­nye­ző­re is fi­gyel­ne, akkor egész egy­sze­rű­en gyógy­sze­rek­re nem lenne szük­ség, nem­hogy mű­tét­re.

Végül hoz­zá­te­szem, hogy a kon­zul­tá­ció alatt min­dent át­be­szél­tünk. Kiadta a fel­ada­tot, hogy mi az amit tegyek ki­tar­tó­an/fe­gyel­me­zet­ten, hogy si­ke­res legyen a KI­KE­ZE­LÉS. Nem hiába írtam nagy­be­tű­vel mivel a doktor a “KI­KE­ZE­LÉS­BEN” segít nem pedig a be­teg­ség ”KE­ZEL­GE­TÉ­SÉ­BEN”. Míg az előző egy vég­le­ges meg­ol­dás egy be­teg­ség­re, addig az útóbbi egy fe­lü­le­tes és ide­ig­le­nes, sehova nem vezető meg­ol­dás (ahogy a nyu­ga­ti or­vos­lás is csi­nál­ja). Szóval a vé­le­mény az, hogy ilyen hoz­zá­ál­lá­sú dok­to­rok­ból kel­le­ne több.  je­len­leg az or­vos­lás­ban ritka mint a fehér holló."

ter­be­ar­min.hu