Kiss Rita

Az én be­teg­sé­gem 2019. má­ju­sá­ban kez­dő­dött, rossz­in­du­la­tú mell da­ga­nat­tal di­ag­nosz­ti­zál­tak.

Miután az első sokk­ból fel­éb­red­tem, az első és meg­in­gat­ha­tat­lan gon­do­la­tom az volt, hogy a

prob­lé­mám­ra az ét­ke­zés­ben lesz a meg­ol­dás („az vagy, amit meg­eszel”).

Egyből ku­ta­kod­ni kezd­tem a neten, rá­ta­lál­tam a ke­to­gén di­é­tá­ra, mint „gyógy­mód­ra”, és

egyből tudtam, hogy ez lesz a meg­ol­dás. Már csak egy olyan szak­em­bert kel­lett ke­res­nem, aki segít ebben nekem. És isteni sze­ren­cse, vagy a vé­let­le­nek kü­lö­nös egy­be­esé­se volt, nem

tudom, de jött velem szembe Dr. Váczi Péter, aki nem­csak, hogy orvos, de a spe­ci­a­lis­tá­ja is ennek az ét­rend­nek, ennek a gyógy­mód­nak.

Sajnos én csak a mű­té­tem után ta­lál­koz­tam vele, utána tudott csak ke­zel­ni, de azon­nal tudtam, hogy a leg­jobb helyen, a leg­jobb ke­zek­ben vagyok/leszek. Hittem benne, hittem abban, amit mon­dott, mivel saját ku­ta­ko­dá­som alap­ján már nagy­já­ból is­mer­tem a gyógy­mó­dot, tudtam, hogy ez a helyes és ki­ve­ze­tő út a hely­ze­tem­ből.

Az első kon­zul­tá­ci­ónk kb. 2 órás volt, min­dent tö­vi­ről-he­gyi­re, az ele­jé­től a végéig emberi nyel­ven el­ma­gya­rá­zott, az első pil­la­nat­tól semmi két­sé­gem nem volt abban, hogy Péter olyan szak­ér­te­lem­mel bír a té­má­ban, amit, ha ke­res­tem volna, sem ta­lál­tam volna meg sze­rin­tem sen­ki­ben.

El­kezd­tünk kö­zö­sen „dol­goz­ni”. Péter be­kér­te az összes le­le­tem, kül­dött kü­lön­fé­le vizs­gá­la­tok­ra, majd össze­ál­lí­tot­ta a sze­mély­re sza­bott „ét­ren­de­met”, jobban mondva utat mu­ta­tott, hogy hogy kell ét­kez­nem. Nekem sze­ren­csém van, mert sze­re­tem azokat az éte­le­ket, amiket a ke­to­gén diéta meg­kö­ve­tel. Végig se­gí­tett, akár­mi­kor hívtam, mindig el tudtam érni (ha nem vette fel, mindig vissza­hí­vott), mindig min­den­ben se­gí­tett, bármi kér­dé­sem volt, mindig volt rá válasz, se­gít­ség.

Azóta is sokat ta­nu­lok a be­jegy­zé­se­i­ből, a tik-tok vi­de­ó­i­ból, fi­gye­lek, ta­pasz­ta­lok, a kom­pe­ten­ci­á­ja ré­szem­ről meg­kér­dő­je­lez­he­tet­len. Be­val­lom, már nem tartom a szi­go­rú, te­rá­pi­ás ke­to­gén ét­ren­det, de oda­fi­gye­lek az ét­ke­zé­sem­re. Je­len­leg tü­net­men­tes vagyok, immár több, mint 4 éve. Csak kö­szö­net­tel és há­lá­val tar­to­zom neki.