Siller Bernadett

A tör­té­ne­tem évek­kel ez­előtt­re nyúlik vissza, de iga­zá­ból a múlt év (2022) elején csú­cso­so­dott ki. Néhány éve már ki­de­rült, hogy laktóz ér­zé­keny vagyok és tojás il­let­ve élesz­tő al­ler­gi­ám van. Mindig is tudtam, hogy valami nem stim­mel az emész­té­sem­mel, a bél­trak­tu­som­mal, pró­bál­tam úgy ét­kez­ni, hogy fi­gyel­tem a kü­lön­bö­ző étel­al­ler­gi­ák­ra. Jó mi­nő­sé­gű és itthon el­ké­szí­tett éte­le­ket ettem, ak­tí­van spor­tol­tam és spor­to­lok a mai napig amatőr szin­ten kb. 10 éve, a mozgás és az étrend mindig is fontos eleme volt az éle­tem­nek, emel­lett a men­tá­lis egyen­súly szin­tén.

Sze­re­tem magam a bő­röm­ben jól érezni és  azt gon­dol­tam, hogy 52 évesen,  olyan élet­rit­must ala­kí­tot­tam ki magam szá­má­ra, (annak el­le­né­re, hogy vál­tott mű­szak­ban dol­go­zom  és nem tar­to­zom a felső tíz­ezer közé anyagi szem­pont­ból,de mégis úgy gon­do­lom, hogy meg­en­ged­he­tem ma­gam­nak hála Is­ten­nek, hogy jó­lét­ben éljek és mivel az egész­ség az egyik leg­drá­gább kincs szá­mom­ra, így nem saj­nál­tam rá ál­doz­ni, mert ma­gam­ba, a jö­vőm­be fek­tet­tem ) - hogy ezzel hosszú távon biz­to­sí­tom magam, hogy  tes­ti­leg,lel­ki­leg, szel­le­mi­leg is meg­őriz­zem a leg­jobb for­má­mat. Po­zi­tí­van gon­dol­tam az idő­sebb ko­rom­ra, hogy majd ott is ebben az aktív fi­zi­ká­lis és men­tá­lis ál­la­pot­ban él­he­tek az uno­ká­im és a sze­ret­te­im kö­ré­ben. Mos­tan­ra tudom, hogy minden igye­ke­ze­tem el­le­né­re nagyon sok tév­utat és téves szem­lé­le­tet ala­kí­tot­tam ki magam szá­má­ra az élet nagyon sok te­rü­le­tén.

Az múlt év elején kez­dő­dött a kál­vá­ri­ám úgy is­ten­iga­zá­ból, ami ki­ha­tott a min­den­nap­ja­im­ra. Fel­erő­söd­tek a vál­to­zó­ko­ri tü­ne­te­im, ami rend­kí­vül meg­ne­he­zí­tet­te a éle­te­met a mun­ká­ban, sport­ban, de ide so­rol­ha­tom akár az alvást és az ét­ke­zést is, de a társas kap­cso­la­to­kat is. Ennek eny­hí­té­se ér­de­ké­ben hor­mon­pót­lást kaptam gyógy­sze­res for­má­ban, amit sajnos el­kezd­tem be­szed­ni és előtte nem jártam körbe ezt a témát kellő kö­rül­te­kin­tés­sel.

A tü­ne­te­im sem múltak el és mellé még rosszabb ál­la­pot­ba ke­rül­tem a gyógy­szer ha­tá­sá­ra, ugyan­is va­la­me­lyik össze­te­vő­je al­ler­gi­ás re­ak­ci­ót vál­tott ki nálam. Ekkor or­vos­tól or­vo­sig jártam hó­na­po­kon ke­resz­tül, végül nagy sokára ki­ürült a szer­ve­ze­tem­ből. A sok-sok vizs­gá­lat arra jó volt, hogy ki­de­rült, au­to­im­mun pajzs­mi­rigy gyul­la­dá­som van (Hashy­mo­to), ami élet­hosszig tartó gyógy­sze­res ke­ze­lés­sel lehet szin­ten tar­ta­ni, de nem gyó­gyít­ha­tó vég­le­ge­sen, a mos­ta­ni or­vos­lás és pro­to­koll sze­rint, amire ren­ge­teg pénzt el­köl­töt­tem eddig és iga­zá­ból nem voltam jól sem fi­zi­ká­li­san sem men­tá­li­san, mert ebben az idő­szak­ban már pánik be­teg­ség­gel is küz­döt­tem. Enni alig mertem már, mert min­den­től fájt és ment a hasam.  Attól a di­ag­nó­zis­tól pedig, hogy életem végéig gyógy­szert szed­jek és a be­teg­ség oka nem szűnik meg, csak el­fed­jük és eny­hít­sük a tü­ne­te­ket, na, hát ettől be­nyo­mó­dott a tiltó gomb nálam, ami a gyógy­sze­re­ket és az orvosi pro­to­kollt illeti.

El­kezd­tem utána ol­vas­ni, tá­jé­ko­zód­ni a té­má­ban, hogy hogyan lehet más, al­ter­na­tív módon, akár táp­lál­ko­zás­sal be­ál­lí­ta­ni a pajzs­mi­rigy helyes mű­kö­dé­sét. Nagyon sok cikket, pod­cas­tet, köny­vet el­ol­vas­tam, de egy táp­lál­ko­zá­si szak­em­bert vagy akár ter­mé­szet­gyó­gyászt sem ta­lál­tam, aki ebben se­gí­tett volna egy kö­vet­he­tő, pontos, tart­ha­tó diéta össze­ál­lí­tá­sá­val, vagy olyan út­mu­ta­tás­sal, ami nekem se­gít­he­tett volna kiutat ta­lál­ni. Még inkább össze­za­va­ro­dott bennem a kép, hogy merre tovább.

Ekkor jött velem szembe Váczi Péter ren­ge­teg vi­de­ó­ja, pod­castje, cikkei, amiben láttam a meg­ol­dást és fel­hív­tam. Már az első be­szél­ge­té­sünk al­kal­má­val ki­de­rült szá­mom­ra, hogy most jó az irány. Nagyon sok dolog el­hang­zott, ami meg­erő­sí­tett abban, hogy a Váczi Doktor által kínált prog­ram el­ér­he­tő­vé teszi a teljes gyó­gyu­lást gyógy­sze­rek nélkül csupán te­rá­pi­ás ét­ke­zés­sel, szem­lé­let­vál­tás­sal és meg­fe­le­lő men­tá­lis hoz­zá­ál­lás­sal.

Nagyon hamar meg­volt az első sze­mé­lyes ta­lál­ko­zá­sunk, amit úgy vá­laszt­hat­tam ki a le­he­tő­sé­gek közül, hogy az nálam, a saját ott­ho­nom­ban legyen a meg­szo­kott kö­ze­gem­ben. Váczi Doktor jött pon­to­san és 3-4 órán ke­resz­tül be­szélt, kér­de­zett, hall­hat­tam a sok ér­té­kes in­for­má­ci­ót, ami egy­sze­rű volt, kö­vet­he­tő, pontos, tart­ha­tó, sze­mély­re sza­bott és mégis bor­zon­ga­tó­an fé­lel­me­tes, mert itt minden rajtam múlt! Nem kaptam a ke­zem­be egy tab­let­tát, hogy tessék ezt be­ven­ni és jól leszel! El­len­ke­ző­leg! Ettől sokkal többet kaptam, (csak ezt akkor még nem tudtam), hanem inkább meg­ré­mí­tett ez az egész prog­ram, de ennek el­le­né­re a zsi­ge­re­im­ben érez­tem, hogy ez a jó irány szá­mom­ra. Ezt utólag tudom, az eltelt idő táv­la­tá­ból, hogy a ke­zem­be adta már akkor azt a tudást, amivel él­he­tek és a saját gyó­gyu­lá­so­mat moz­dít­ha­tom elő és a to­váb­bi­ak­ban a saját egész­sé­ge­met tart­ha­tom meg, finom han­gol­va a magam, a testem és a lelkem jel­zé­se­i­re fi­gyel­ve, mo­ni­to­roz­va a vérkép ered­mé­nye­ket, le­le­te­ket, amik kéz­zel­fog­ha­tó bi­zo­nyí­ték­ként szol­gál­nak az egész­sé­gi ál­la­po­tom­ról.

Be­le­kezd­tünk vi­szony­lag hamar a te­rá­pi­ás ét­rend­be, sze­mély­re sza­bot­tan, táp­lál­ko­zá­si napló, test­súly mérés, vi­ze­let keton teszt, fo­lya­ma­tos kon­takt te­le­fo­non Váczi Dok­tor­ral….

Nem volt egy­sze­rű az elején tar­ta­ni ezt a szi­go­rú ét­ren­det, ezt be­val­lom, de bízva abban, hogy ha kö­ve­tem, nem eszek mellé egy fa­la­tot sem, azok­ból a jó mi­nő­sé­gű alap­anya­gok­ból ké­szí­tem és teszem vál­to­za­tos­sá az ét­ren­de­met, abban az idő­ab­lak­ban, abban a mennyi­ség­ben és abban az arány­ban táp­lál­ko­zom, ahogy azt a testi adott­sá­ga­im­hoz ki­szá­mol­tuk, az hosszú távon ki­fi­ze­tő­dik és jönnek az ered­mé­nyek. Ez va­ló­ban így is volt, ahogy a Doktor Úr az elején meg­mond­ta, néhány hét el­tel­té­vel rá­ál­lok és még él­vez­ni is fogom ezt a táp­lál­ko­zá­si formát. Igaza lett ebben is! Mert 1 hónap után hozta a várva várt ered­ményt, beállt a pajzs­mi­ri­gyem mű­kö­dé­se a kellő ér­té­kek­re és azóta is tartja, ami kellő len­dü­le­tet és ins­pi­rá­ci­ót tudott adni a to­váb­bi­ak­ban! A po­zi­tív élet­szem­lé­let és a me­di­tá­ció men­tá­li­san is ki­egyen­sú­lyo­zot­tá tett, ami szin­tén egy fontos alap pil­lé­re a re­ha­bi­li­tá­ci­ós prog­ram­nak, így a pánik be­teg­ség is már a múlté!

Tes­ti­leg, lel­ki­leg és szel­le­mi­leg is a leg­jobb for­mám­ban vagyok mára, amiért rend­kí­vül hálás vagyok! Emel­lett bár­mi­kor hív­hat­tam és a mai napig hív­ha­tom bár­mi­kor, ha kér­dé­sem volt, van, min­den­re ki­elé­gí­tő vá­laszt kaptam, sőt, amikor menet közben lázzal fe­küd­tem itthon, mert si­ke­re­sen be­nyel­tem valami vírust, akkor na­po­kon ke­resz­tül, nap­já­ban több­ször hívott a hogy­lé­tem felől ér­dek­lőd­ve és át­se­gít­ve a be­teg­sé­gen, inst­ruk­ci­ók­kal látott el a mi­előb­bi gyó­gyu­lás ér­de­ké­ben. Le­le­te­ket, vér­ké­pet elem­zett, biz­ta­tott és se­gí­tett, amikor bo­rú­lá­tó voltam és meg­ret­ten­tem valami miatt, ami épp fel­me­rült bennem a te­rá­pi­ás ét­ke­zés el­sa­já­tí­tá­sa során.

A gyó­gyu­lás és az egész­ség el­ér­he­tő lett a Váczi Doktor se­gít­sé­gé­vel szá­mom­ra! Nem mel­les­leg a sze­ret­te­im, főként a Ked­ve­sem tü­rel­mes tá­mo­ga­tá­sá­val és a ki­tar­tó sze­re­te­tük­kel, akik mel­let­tem álltak és el­kí­sér­tek ezen az úton.